A vörös fonal

A kínlódás, amikor rágom a tollam végét már napok óta, mert hiába lapozgatok könyveket, guglizom a netet, sehogy sem akar összeállni a vasárnapi mondandó... Míg egyszer csak, egy áldott pillanatban, átcsap végre a villanás, az a belső, titkos erő, ami helyükre rántja a puzzle darabkáit...

Összeáll tehát a kép, hát persze, ó, hogy ez eddig nem jutott eszembe, hiszen világos mint a Nap... mint a Nap, az a bizonyos belső, Krisztusé...

S felépítem végre, amit mondani fogok, hogy hiteles lehessen, élő és élhető, nekem legalábbis mindenképp az,  s remélem, a gondozottaimnak is...

Hálás vagyok az ilyen pillanatokért. Bárcsak gyakrabban lennének velem.

Hetedik...

...évemet kezdem itt Észak-Írországban, ebben a munkaközösségben.  Tegnap volt az évértékelő megbeszélésem. Nagyon jól sikerült, minden szempontból.

A napokban került a kezembe egy régebbi naplóm abból az időszakból, amikor egyedül maradtam itt a gyerekekkel, és úgy éreztem, elevenen megnyúz az az élethelyzet, amibe épp kerültem...

A lenyúzott bőr helyére azóta új épült, erősebb, strapabíróbb. Már csak el kell hinnem, hogy ez tényleg így van, és folytatni, amit elkezdtem, menni az úton tovább...  

Instant világ

Azért belegondoltatok már, hogy micsoda elképesztő most-azonnal-enyém világban élünk mi?

A minap megtetszett egy zeneszám. Rákerestem a neten, megrendeltem a cd-t, és másnap hozta a postás... Ide, a vidéki kis faluba, a "semmi" közepére. A megismerés-megvágyás-megszerzés folyamata mindössze 24 óra volt, és egy flakon sampon árába került.

Ha belegondolok, hogy tizenéves koromban még hónapokig vártam/gyűjtögettem egy műsoros kazettára...