Ahogy a dolgok vannak...

Épp rá akartam szólni, hogy milyen poros a laptopja, amikor...

...rápillantottam az enyémre...

Vágyódás

Valamikor a harmincas éveim elején eszméltem rá, hogy az, ami olyan nehézzé teszi a napi életemet, az igazából nem kívül, hanem belül van.  Vagyis nem a világot kell nekem "megváltani", hanem magamat benne...

Próbálkozom is, több-kevesebb sikerrel. Hol dolgozni kell rajta, kitartóan, állhatatosan, hol meg... hol meg hagyni kell az egészet a csudába, mert igazából úgysem rajtam múlik... :)
Vagyis hogy rajtam múlik és mégsem.

Reményik Sándor:

Kegyelem

Először sírsz.
Azután átkozódsz.
Aztán imádkozol.
Aztán megfeszíted
Körömszakadtig maradék-erőd.
Akarsz, egetostromló akarattal –
S a lehetetlenség konok falán
Zúzod véresre koponyád.
Azután elalélsz.
S ha újra eszmélsz, mindent újra kezdesz.
Utoljára is tompa kábulattal,
Szótalanul, gondolattalanul
Mondod magadnak: mindegy, mindhiába:
A bűn, a betegség, a nyomorúság,
A mindennapi szörnyű szürkeség
Tömlöcéből nincsen, nincsen menekvés!
S akkor – magától – megnyílik az ég,
Mely nem tárult ki átokra, imára,
Erő, akarat, kétségbeesés,
Bűnbánat – hasztalanul ostromolták.
Akkor megnyílik magától az ég,
S egy pici csillag sétál szembe véled,
S olyan közel jön, szépen mosolyogva,
Hogy azt hiszed: a tenyeredbe hull.
Akkor – magától – szűnik a vihar,
Akkor – magától – minden elcsitul,
Akkor – magától – éled a remény.
Álomfáidnak minden aranyágán
Csak úgy magától – friss gyümölcs terem.
Ez a magától: ez a Kegyelem.

Rendőrök a templomban

"És tessék mondani, aki hittanra jár, annak ki fog erkölcstant tanítani?"

Valahol a neten olvastam ezt a kérdést, kommentek között, és első látásra mosolyogtam rajta. Aztán jobban belegondoltam: bizony, ebben az országban, ahol én élek, szinte nincs olyan hét, hogy ne lenne valamilyen egyházi botrány az újságok címlapján. Hol egy katolikus papról derül ki, hogy súlyosan rossz irányba kezelte a szexualitását, hol egy protestáns lelkész kerül összetűzésbe a saját gyülekezetével. Most éppen az utóbbiról cikkeznek sokat, az egyik észak-írországi városka templomába ugyanis rendőröknek kellett kivonulniuk, mert kis híján lincselésbe fulladt a vasárnapi istentisztelet. A konfliktus forrása az volt, hogy a lelkész úgy döntött, saját maga fog határozni olyan kérdésekben, amelyekben egyháza elvei szerint a gyülekezetnek kellett volna. Egyszerűen megvonta a szavazati jogot azoktól a presbiterektől, akik az elképzelései ellen voksoltak. Ők nem hagyták magukat, a viszony elmérgesedett, végül csúnya jelenetben kulminálódott.

A kívülálló szemével nem lehet eldönteni, kinek van igaza. Nyilván mindkét félnek megvannak a maga igazság-morzsái. Az viszont tény, hogy egy lelkész csak akkor tudja ellátni a feladatát, ha a gyülekezete támogatja, tiszteli, elfogadja. Ha nincs meg az alapvető bizalom, sajnos nem fog működni a dolog. Amikor egy lelkész görcsösen, foggal-körömmel ragaszkodik a pulpitusához, a pozíciójához, ahonnan pedig már kiszavazták, akkor kit szolgál valójában? Istenhez való hűséghez, a valódi, hű szolgálathoz lehet és kell is ragaszkodni. A pulpitushoz viszont nem lehet.

"Mert aki meg akarja tartani az ő életét, elveszti azt; aki pedig elveszti az ő életét én érettem, az megtartja azt." Lukács 9,24.

Verespatakért*

A verespataki aranybányához építendő tározóban "214-szer annyi cianidos zagy lesz mint amennyi a kolontári tározóban fölhalmozott vörösiszap volt". Kétszáztizennégyszer annyi. El tudod képzelni, micsoda hatalmas mennyiségű méreg az?
És ha egy rövid távra tervező, profitorientált cég azt mondja, hogy a ciántározó építésénél minden biztonsági előírást be fognak tartani, az nem okozhat környezeti katasztrófát, Te elhiszed?

A verespataki aranybányát 15 évig tervezik üzemeltetni, mert ennyi ideig lesz nyereséges. Ennek érdekében hatalmas sebet ejtenek a Föld testén, lerombolnak gyönyörű természetet, elhordanak hegyeket, eldózerolnak többezer éves kulturális örökséget. 15 évig tartó anyagi nyereség miatt.

És ha eltelt a 15 év, utána mi lesz? Az okozott sebeket nem lehet begyógyítani, sem az elpusztított örökséget visszaállítani. "43 négyzetkilométer holdbéli táj" (forrás, mint fentebb), ami marad... Ez kell nekünk?

Én abban hiszek, hogy az ember felelős azért, amit a világban, a világgal tesz. Hogy amit gondolunk, kimondunk, cselekszünk, az hat, kihat, és visszahat ránk. Hogy az anyagi haszonszerzés, a pillanatnyi előny nem lehet morális akkor, amikor ilyen mértékű rombolással, környezetszennyezéssel jár.

Nem építenék aranybányát akkor, ha azt csak úgy tudom megtenni, hogy gyönyörű természeti környezetet teszek tönkre, hogy óriási mennyiségű mérget koncentrálok egy helyre.

Nem azért nem tenném ezt, mert nem engedi a romániai, az európai, vagy bármely más parlament, hatóság, szabályzat, törvény vagy miegyéb. Nem ezért nem tenném. Azért nem tenném, mert ekkora mértékű rombolást, pusztítást okozni, pusztán anyagi nyereségvágyból, egyszerűen méltatlan hozzánk, emberekhez. Méltatlan. Mert nem ez a feladatunk itt a Földön.

Abszolút egyetértek Maia Morgenstern üzenetével: Az ember több, mint az általa viselt aranytárgy értéke.

Bárcsak ehhez méltóan tudna a Földdel bánni.   



*Sajnos a magyar feliratos verziót nem sikerült ide betenni, de itt a linkje:  http://www.youtube.com/watch?v=iZnjiKRUPEo