Bányász Bácsi

“Ne félj, ne sírj, nincs ok, miért, gonosz halál ott nem kísért, 
Bár lenn van a bányász hona, mégis közel az ég oda. “

A hatalmas lapáttenyerére emlékszem. Meg a mosolyára. Mindig mosolygott. Sokat nem szólt, szelíd, csendes ember volt. Jó volt a közelében lenni.

Most elment.

A bányát rég bezárták már, a zenekar is feloszlott. A napokban mégis utánajár az özvegye: összeállnának-e még egyszer a kedvéért, elénekelni a bányászhimnuszt a temetésen... 35 évig dolgozott a föld alatt.

Isten veled, Bányász Bácsi! Őrzöm a mosolyodat... Szerencse fel!