2014. december 31., szerda

Vég(r)e

A napokban a városban jártam, és megint begörcsölt a gyomrom egy pillanatra: ajándékot kell venni! Aztán mindjárt jött az édes megkönnyebbülés, hogy nem kell már, túl vagyok az egészen, jaj de jó!

Cirka 60 ember ajándékát szereztük be / készítettük el, csomagoltuk, címkéztük, továbbítottuk, aztán a mieinket is kibontogattuk a fa alatt. Most már a köszönőleveleket írom, akinek kell, de ez már jóval nyugisabb elfoglaltság, pláne hogy túl vagyok az összes muszáj-szépen/időben-meglennie karácsonyi programon is...

Szóval jó ez a pár nap most, nagyon jó. Lassú, álmos folyamatban működünk, esténként betelepszem az ágyamba és filmeket nézek, például EZT. Egy karmesterről szól, aki olyan zenét szeretne írni, ami "megnyitja az emberek szívét." És sikerül is neki, bár közben összeverik néhányszor, ez egy ilyen világ...

Az utolsó képsor a legkedvesebb számomra, amikor lesz végre elég öröme, ereje ahhoz, hogy magasba emelje a gyermekkori, meggyötört önmagát. Ehhez az állapothoz lenne jó eljutni minél többünknek, de ha lehet, még halálunk előtt. Akkor talán a Karácsony sem lenne sokaknak olyan stresszes és szomorú.

Boldog Új Évet mindenkinek!

2014. december 13., szombat

Aludni vagy sem

Nekem csodás alvókám volt megboldogult lánykoromban. Simán átaludtam az éjszakákat, sőt, ha kellett, a nappalokat is. A jóvilág azonban megszűnt a gyerekeim születésével. A kilencéves lányomnak ugyanis kicsi korától fogva minimális az alvásigénye, vagy még annál is kisebb, és félóránként ébreszt késő éjszaka, hogy elolvasta már az összes könyvét, mit csináljon most, még mindig nem tud aludni.

Tegnap viszont a barátnőjénél volt ottalvósban, és gondoltam, eljött végre az én időm, milyen csodásan fogok aludni!

Nem így lett. Ugyanúgy ébredtem félóránként, mintha itthon lett volna, sőt, egyszer még a szobájába is benéztem, hogy biztosan nincs-e az ágyában...

Szóval nem aludtam ki magam tegnap éjjel sem, viszont ma örültem nagyon, mikor visszajött végre a cserfes csitri. Túl csöndes volt nélküle a ház. :)